büntetés elengedése (lat. remissio): I. →búcsú. - II. Az egyházjogban: az egyházi büntetés megszűnésének módja. Jogintézményének azért is különösen nagy a jelentősége, mert a →büntetések gyakran kegyelmet közvetítő eszközöktől is elzárják a tettest, márpedig az Egyh-ban a legfőbb törv-nek a lelkek üdvösségének kell lennie (1752.k.). Ezért a CIC 1983. részletesebben is rendelkezik a ~ről. - Az Egyh. egyrészt küldetésének hiteles teljesítése érdekében köteles saját kebelén belül a →büntetendő cselekményeket büntetésekkel is kiküszöbölni, a tettes üdvösségét azzal is szolgálni, hogy a büntetés szigorával készteti az objektíve helyes magatartásra, sőt akár ennek szubjektív elfogadására is ösztönzi; másrészt viszont adódhatnak helyzetek, amikor a tettes lelki java érdekében a ~ v. bizonyos hatásainak fölfüggesztése indokolt. - 1. Szóhasználat. A CIC 1917-tel szemben, mely a cenzúrák feloldozásáról (absolutio) és a jóvátevő (megtorló) büntetések alóli felmentésről (dispensatio) beszélt, a hatályos Codex egységesen a ~éről szól. Továbbra is fennmaradt azonban a jogi különbség a cenzúrák és a jóvátevő büntetések elengedése között. A →gyógyító büntetés (cenzúra) elengedéséhez ui. a tettesnek, ha a makacssággal felhagyott, joga van (1358.k. 1.§), a jóvátevő ~ viszont →kegy. A CIC különösen erre az utóbbira tér ki részletesen. - 2. A ~nek hatóságai. A ~re általában legalább ordináriusi szintű végrehajtó hatóságok jogosultak. Az 1355-1356. kánonban felsoroltakon kívül ugyancsak elengedhetik a büntetést mindazok, akik az illető →büntető törvény alól felmentést adhatnak, v. a →büntető parancs alól felszabadíthatnak (1354.k. 1.§), továbbá akiket erre a büntetést elrendelő törv. v. parancs felhatalmaz (1354.k. 2.§). Bizonyos büntetések elengedését az Ap. Sztszék fönntartja magának v. más hatóságoknak. Ilyenkor a fönntartást szorosan kell értelmezni (1354.k. 3.§). A II. CIC (vö. 1341.k., 1355-1356.k.) a →büntetések alkalmazására az eljárás megindításában és a ~ben a pp-ök (ill. az ordináriusok, vö. 134.k.) alapvető hatáskörét hangsúlyozza. Ezért nincs már szó ordináriusnak fenntartott büntetésekről. A fenntartás ugyanis olyan intézkedés, mellyel a felsőbb hatóság az alsóbb szerveknek valamilyen jogát korlátozza (jelen esetben a ~re). De az ordináriusnál alacsonyabb szervek ált. nem jogosultak ~re, hacsak a jog v. külön intézkedés erre föl nem hatalmazza őket. - 3. A törvényben rendelt büntetés elengedője: [1] A törv-ben rendelt és már kimondott v. kinyilvánított büntetést, ha nincs az Ap. Sztszéknek fenntartva, elengedheti: a) az az ordinárius, aki a büntetés alkalmazására a pert elindította, v. a büntetést személyesen v. más által határozatilag kimondta v. kinyilvánította; b) a tettes tartózkodási helyének ordináriusa, de neki, ha ez rendkívüli körülmények miatt nem lehetetlen, előbb meg kell kérdeznie az előző pontban szereplő ordináriust (1355.k. 1.§); - [2] A törv-ben rendelt, de még ki nem nyilvánított önmagától beálló büntetést, ha nincs az Ap. Sztszéknek fenntartva, elengedheti: a) az ordinárius alárendeltjeinek és azoknak, akik ter-én tartózkodnak, v. ott követték el a bűncselekményt; b) bármely pp., de csak sztségi gyónásban (1355.k. 2.§). Az ordináriusok a büntetések elengedésére szóló hatalmukat továbbadhatják megbízottnak, mivel az rendes végrehajtói hatalom (vö. 137.k. 1.§). A sztségi gyónásban még ki nem nyilvánított büntetést elengedő fszt. pp-ök, ha nem ordináriusok, ezt a hatalmukat nem delegálhatják, hiszen nem hivataluk alapján, hanem méltóságukra (teol-ilag nézve: szt rendjükre) való tekintettel rendelkeznek vele. Így nem lehet szó rendes hatalomról, hanem az egyetemes egyh. törv. által az illetők személyes adottságaira való tekintettel adott megbízotti végrehajtói hatalomról (vö. 137.k. 2.§), s az effajta hatalom nem delegálható. - 4. A parancsban rendelt büntetések elengedője. [1] Ha a parancsot az Ap. Sztszék adta ki, a benne rendelt büntetés elengedésére is csak ő jogosult. - [2] A nem az Ap. Sztszék, hanem más egyh. hatóság parancsával elrendelt akár utólag kimondandó, akár önmagától beálló büntetést elengedheti: a) az elkövető tartózkodási helyének ordináriusa; b) ha a büntetést már kimondták v. kinyilvánították, az az ordinárius, aki a büntető pert kezdeményezte v. a büntető határozatot (mely a büntetést kiszabja v. kinyilvánítja) személyesen v. más útján kiadta (1356.k. 1.§). Mielőtt a büntetést elengednék, meg kell kérdezni a büntetést kilátásba helyező parancs kiadóját, hacsak ez rendkívüli körülmények miatt nem lehetetlen (1356.k. 2.§). Ha ez a megkérdezés elmarad, a ~ , egyes szerzők szerint, a 127.k. 2.§ 2. értelmében érvénytelen. Mások szerint ez a megkérdezés nem szükséges a ~ érvényességéhez, mivel - bár a CIC parancsoló jelleggel írja elő - az a záradék járul hozzá, hogy lehetségesnek is kell lennie. - 5. A ~ belső, szentségi fórumon. Rendes körülmények között belső fórumon, de csak sztségi gyónás keretében büntetéseket engedhet el: [1] a fszt. pp., ha a büntetés önmagától beálló, törv-ben rendelt, még nem nyilvánították ki, s nincs a Sztszéknek fenntartva (1355.k. 2.§); [2] a penitenciárius knk., ill. a kápt. hiányában erre kijelölt pap, ha a büntetés önmagától beálló cenzúra, még nem kinyilvánított, a Sztszéknek nincs fenntartva, és feltéve, hogy annak az egyhm-nek a ter-én gyóntat, amelyben ezt a tisztséget viseli, v. annak ter-én kívül, de annak az egyhm-nek a hívét gyóntatja (508.k.); [3] kórházakban, börtönökben és tengeri úton (de nem repülőgépen) a kórház-, börtön-, ill. a hajólelkész, ha a büntetés önmagától beálló cenzúra, még nincs kinyilvánítva és nem fenntartott (566.k. 2.§). Ez utóbbi esetben a CIC a ~nek jogát nem korlátozza a belső sztségi fórumra, hanem megszorítás nélkül adja meg. Megjegyzendő, hogy a penitenciárius knk. büntetést elengedő hatalma nem delegálható (508.k.). Halálveszélyben bármely pap (az is, akinek nincs gyóntatási felhatalmazása, v. akár ki van közösítve), bármely cenzúrát bármely gyónónak elengedhet a sztségi gyónás keretében (976.k.). Ha azonban a halálveszélyben lévő gyónó utóbb felépül, és az elengedett cenzúra az Ap. Sztszéknek volt fenntartva, v. már kiszabott v. kinyilvánított volt, ugyanolyan →felfolyamodásra van szükség, mint az ún. sürgős esetekben (1357.k. 3.§). - Sürgős esetekben, vagyis olyankor, ha a gyónónak (a sztségek vételétől őt eltiltó büntetés miatt) nehéz lenne a súlyos bűn állapotában maradnia az illetékes elöljáró intézkedéséhez szükséges időn át, a gyóntató (vagyis a gyóntatási felhatalmazással rendelkező pap) a sztségi gyónás keretében elengedheti a ki nem nyilvánított, önmagától beálló kiközösítést v. egyh. tilalmat tartalmazó cenzúrát (1357.k. 1.§). Ez a lehetőség értelemszerűen nem vonatkozik a →felfüggesztésre, mert az nem tilt el a sztségek vételétől (vö. 1333.k.). Mikor a gyóntató a büntetést elengedi: a) köteleznie kell a gyónót a büntetésbe való visszaesés terhe alatt, hogy egy hónapon belül a büntetés elengedésére illetékes elöljáróhoz (Ap. Penitenciária, ordinárius) v. felhatalmazással rendelkező paphoz forduljon, és kövesse annak utasításait; b) addig is arányos elégtételt kell adnia, és elő kell írnia a botrány és a kár helyrehozását, ha ez sürgős (1357.k. 2.§). Noha a felfolyamodás maga a gyónó kötelessége, elvégezheti azt helyette a gyóntató is az érintett nevének említése nélkül (uo.). A hatályos Egyh. Törv-kv. nem említi már azt az esetet, amikor az utólagos felfolyamodás nagy kellemetlenség nélkül nem lehetséges (vö. CIC 1917:2254.k. 1.§). Mindenesetre egyesek hangsúlyozzák, hogy a felfolyamodás kötelezettsége megszűnik, ha az érintett súlyos hibáján kívül egy hónapon belül nem tudott felfolyamodni. Meggyőzőbbnek látszik azonban az a vélemény, amely szerint a gyónó számára kijelölt egy hónapos felfolyamodási határidő nem telik addig, amíg akadályozva van a felfolyamodásban, hiszen a valakinek valamilyen cselekvésre engedélyezett határidőket a kánonjogban hasznosnak (vö. 201.k. 2.§) szokás vélelmezni. A sürgős esetekre szóló fenti lehetőség nem vonatkozik a már kinyilvánított v. az utólag kimondandó büntetésként kiszabott cenzúrákra - hiszen így a külső és a belső fórum között feszültség keletkezne -, viszont vonatkozik az Ap. Sztszéknek fenntartott büntetésekre is. - 6. A ~nek szabályai. [1] Cenzúra csak akkor engedhető el, ha a tettes a makacssággal felhagyott (vö. 1347.k. 2.§); ha viszont felhagyott vele, a ~ kötelező (1358.k. 1.§). Aki a cenzúrát elengedi, az 1348.k. szerint ugyanakkor figyelmeztetésekkel, a lpászt. gondoskodás más eszközeivel is élhet, v. kiszabhat →büntető óvintézkedéseket, ill. vezeklést is (1358.k. 2.§). - [2] Ha valaki több büntetés esetén ált. elengedést kapott, mentesült minden őt terhelő büntetés alól, kivéve azokat a büntetéseket, amelyeket kérvényében rosszhiszeműen elhallgatott (vö. 63.k. 1.§). Aki nem ált. elengedésben részesült, az őt sújtó büntetések közül csak azoktól szabadul meg, melyeket az elengedő intézkedés kifejezetten jelez (1359.k.). Természetesen az egyes hatóságoktól kiadott ált. elengedő intézkedések csak azokra a büntetésekre terjedhetnek ki, melyek elengedésére az adott hatóság illetékes. - [3] A félelemből végzett elengedés érvénytelen (1360.k.). Noha a jogcselekményekről szóló ált. alapelv szerint (125.k. 2.§) a súlyos félelemből végzett cselekmény is érvényes, ebben a vonatkozásban a CIC másként rendelkezik. Ennek indoka lehet a közérdek védelme, a büntetések hatékonyságának fenntartása, de az a meggondolás is, hogy ha a megfélemlítő esetleg maga a tettes, akkor az ő esetében még nem lehet szó javulásról. - [4] Noha a sztségi feloldozás (és így gyakorlatilag a sztségi gyónás keretében való büntetés-elengedés is) csak a tettes jelenlétében lehetséges, a ~ önmagában jogcselekmény, ezért - valahányszor nem belső, sztségi fórumon történik - sor kerülhet rá az érintett távollétében is (1361.k. 1.§). - [5] A feltételes elengedés a ~nek jogcselekményi mivoltából következik (1361.k. 1.§). A feltétel lehet múltbeli (pl. ha a tettes a botrányt v. a kárt helyrehozta), jelenre vonatkozó (pl. ha a kár jóvátételét megígéri) v. jövőbeli (pl. ha a kárt meghatározott időn belül jóváteszi). A jövőbeli feltétel lehet megsemmisítő (resolutoria), ha a feltétel elmaradása a büntetésbe való visszaesést vonja maga után, v. felfüggesztő (suspensiva), ha a ~ csak akkor lép hatályba, mikor a feltétel majd teljesül. Többen a megsemmisítő feltétel tipikus példáját látják a visszaesés terhe alatt felfolyamodást kívánó, belső fórumon adott ~ekben. - [6] A ~ének formája és nyilvánossága. Külső fórumon a ~t írásban kell adni, hacsak súlyos ok (pl. a botrány elkerülése) mást nem indokol (1361.k. 2.§). Úgy tűnik azonban - külső fórumra szóló közig. intézkedésről lévén szó -, hogy az elengedés tényét legalább utólag valamiképpen írásban is rögzíteni kell a bizonyíthatóság kedvéért (vö. 37.k.). Uakkor ügyelni kell, hogy sem az elengedés kérése, sem maga az elengedés ne kerüljön nyilvánosságra, csupán annyira, amennyire ez a tettes hírének védelmére hasznos (pl. nehogy úgy tűnjék, hogy megszegi az őt sújtó büntetést), v. a botrány helyrehozatalára szükséges (1361.k. 3.§). E.P.

Erdő 1991:505.